A rend tagjainak történetei
Druida
A Druidák az ősi idők óta biztosítják a kapcsolatot az emberek és az erdők szellemei között, amely kölcsönös előnyt jelent mindkét fél számára. Segítséget nyújtanak a természeti egyensúly fenntartását illetően is. Egyaránt védelmezik az állat és növényvilágot. Csak azok válhattak druidává, akik meghalják a vadon hívó szavát, mely sokféle formában megnyilvánulhat. A druidává válás után a természet teljesíti a kéréseit, így a királyok nagy becsben tartották őket és a velük való kapcsolatot.
Niuve gyerekkorától vonzódott a macskákhoz és furcsa mód úgy vélte meg is érti őket, sőt bizonyos szokásaikat is átvette. Az emberek bolondnak hitték és száműzték a közeli Aeteris erdőbe, amelyről úgy hírlett sötét démonok lakják. Az erdőben bolyongva legkedvesebb kis társa, Sior egy hatalmas öreg kikorhadt fához vezette, amelyen egy furcsa jel volt. Niuve megérintette a jelet, amelynek során a korhadt fába ismét beköltözött az élet és kivirágzott. Niuvéhez megriadt és felkapta Siort, aki hirtelen olyan tisztán szólt a lányhoz, mint még soha eddig. Sior hatalmas fényár közepette felfedte Niuve előtt valódi kilétét, ami nem volt más, mint a haldokló Aeteris erdő szelleme. Sior kitanította Niuvét a druida létre, aki visszatérve a királyságba szövetséget ajánlott az akkori uralkodónak. Az Aeteris erdő megtelt élettel és felvirágoztatta a királyságot is. Niuve nincstelen bolondból királyi tanácsadóvá lépett elő. Az ő közbenjárása miatt bányászhattak és juthattak hozzá az erdő kincseihez. Az új király Dakrahkhan viszont nem tisztelt semmilyen hagyományt vagy szövetséget és hatalmas pusztítást végzet az Aeteris erdőben. Sior és Niuve egyszerűen képtelen volt gátat szabni az értelmetlen rombolásnak. Dakrahkhan azzal fenyegette Siort és Niuvét, hogy ha nem teljesítik minden kívánságát, az a környező erdők elpusztítását fogja jelenteni. Sior ezért engedelmeskedett és hagyta, hogy a rémúr korlátlanul kizsákmányolja az erdeje területét. Niuve titokban élesítette karmait és várta a pillanatot, amikor az erdők népének élére állhat vele szemben és újra visszaállíthatja az egyensúlyt.
Kimérán Alakváltó
Az idők hajnalán, amikor az emberek még barlangokban éltek, léteztek klánok, amelyeknek tagjai bőrváltó képességgel bírtak. Az emberek rohamos fejlődésével és szaporodásával elkezdték kiszorítani az bőrváltó klánokat területeikről. Idővel már vadászták őket, mivel a vérük emberfeletti erővel ruházta fel őket. Idővel az bőrváltó klánok megsemmisültek és már csak kisebb csoportokban rejtőzködtek a világban. A kis As’kha és családja is egy ilyen csoport volt. Békességben éltek a vadon mélyén elszigetelve mindentől, amíg az emberek rájuk nem találtak, akik könyörtelenül lemészárolták őket. A vérontás közepette As’khanak sikerült elmenekülnie és egy földműves családnál talált menedéket, akik elrejtették az üldöző elől és befogadták. Sajátjukként nevelték fel. Ahogy telt az idő As’kha kész férfivá vált és elhatározta, hogy megszünteti az bőrváltó mivoltát, így a tudományok iránt kezdett el érdeklődni és különböző főzeteket készített, de sajnos nem járt sikerrel. Dakrahkhan hatalomra törésekor, elkezdték behívni az olyan ifjakat, mint amilyenek As’kha mostohabátyjai is voltak, hogy csatlakozzanak a királyi sereghez. A fivérek azonban ezt megtagadták, mivel beteg szüleikről kellett gondoskodniuk. A király nem tűrhette ezt az ellentmondást, így kiadta parancsba, hogy ha nem csatlakoznak önszántukból, akkor apjuk halállal lakol. A katonák elvitték a parancsot és mivel az ifjak ellenálltak, apjukat a szemük láttára végezték ki. Az testvérek a katonáknak rontottak, de nem volt esélyük. A katonák legyilkolták a fivéreket és anyjukat is. As’kha a vérontásra ért haza és haragjában átváltozva széttépte a gyilkosokat és bosszút esküdött Dakrahkhan ellen. Nem maradhatott már ott többé, így hát elvegyült a királyságban, ahol gyógyító segédnek állt. Itt folytatta kísérleteit. Azonban a célja már nem az bőrváltó képessége megszüntetése volt, hanem pont az ellenkezője, a felerősítése. A kísérletek során rájött, hogyan tud elérni részleges alakváltozást, akár egyszerre többet is, megalkotva a Kimérán bőrváltást. Speciális főzetei segítségével megkezdte bosszúhadjáratát. Áldozatait a király hű követői közül kezdte el szedni, hogy minél közelebb juthasson Dakrahkhanhoz. Végül sikerült bekerülnie a királyi gyógyítók közé. Dakrahkhan királynak is feltűnt egy idő után, hogy egyre több hű szolgája tűnik el vagy gyilkolják meg, ezért a személyesen kezdte el felkutatni a titokzatos gyilkost. Végül rájött, hogy az egyik gyógyítója a bűnös, sőt kiderült, hogy As’kha ráadásul még bőrváltó is és nem is akármilyen. Dakrahkhan elfogta őt és bebörtönözte. Mivel tisztában volt az bőrváltók vérének mágikus hatásaival, így folyamatosan megcsapolta a láncra vert As’khat, hogy saját hatalmát erősítse.
Vér-Csont Idomár
A vérmágia eredetéről csak egy legenda szolgál forrásként. A történet egészen az emberek korának a kezdetéig nyúl vissza, ahol is élt egy népcsoport, akik között különleges hatalommal bíró emberek éltek. Egy rítus keretein belül a törzs vezetői életük alkonyán a vérmágiát használva átköltöztették szellemüket egy fiatalabb testbe, így gyakorlatilag örök életre tettek szert. Sok idő telt el azóta, királyságok jöttek létre és buktak el, az ősi rítus pedig elveszett. A mai átlag vérmágusok pusztán egy bizonyos ideig képesek megszállni bizonyos élőlényeket. A vérmágia használata embereken a tiltott technikák között szerepel, mivel a vérmegszállás alatt előfordulhat, hogy az egyik fél egyszerűen megsemmisül, így a vérmágusok az állatvilágból választanak. Az hogy a vérmágus milyen állatot képes megszállni, egyrészt függ a vérmágus erejétől és tudásától, másrészt függ az állat ellenállásától.
A véridomár rend legfelsőbb köreiben a mágusok szimbiózisban élnek a vérállataikkal és így Vérurakká válnak. A véridomárok évente megrendezik a "Sanga" viadalokat, ahol a Vérurak megmérkőznek egymással. Eme küzdelmeken keresztül növelik hatalmukat, amivel csak egyre több tiszteletet és dicsőséget vívnak ki maguknak.
Æmon egyfajta kitaszítottként él a renden belül, mivel eltér az átlagos véridomároktól. Állatok megszállására nem mutat sajnos nagy affinitást, de hajtja a bizonyítási vágy, így helyettük más módot használ képességei kiaknázására. Egy ősi technikát ötvöz a vérmágiával, ami nem más, mint a gólem építés. Eme egyedi technika elsajátításával képes vérmegszállást végrehajtani a gólemeken. A rituálé alatt a saját testét is a gólembe helyezi, megvédve így önmagát a megszállás alatt. Harc során viszont óvatosnak kell lennie. Ha megsemmisül a gólem, ő maga is belehalhat. Erre a képességre figyelt fel Dakrahkhan is, aki elsőként a véridomárok rendjét rohanta le. Akik tudtak elmenekültek, a többiek vagy meghaltak, vagy rabságba estek. Æmont pedig arra kényszerítette, hogy engedelmeskedjen szörnyű akaratának. Testvérei és nővérei érdekében pedig nem is tehetett mást...
Viharkovács
Az Afame hegységben él egy sámánisztikus törzs, akik a szóbeszédek szerint az idők hajnalán szövetséget kötöttek a hegyekben élő Elementálokkal. A végtelen szolgálatért cserébe olyan képességekkel lettek felruházva, melyekkel képesek a természet megnyilvánulásait tárgyakba összpontosítani, létrehozva így az Elemi Kovácsok törzsét.
A kovácsolásra hajlamos tanoncokat még kiskorukban választják ki a mesterek a "Filiga Amuah" ünnepén, mikor a leendő kovácsok betöltik a hatodik életévüket. A szertartás során a gyermekek a tiltott barlangok sötétjeiben találkoznak az Elementálok egyikével, ha érdemesek rá. Az Elementál próbára teszi a gyermeket, és ha az elég erősnek bizonyul, bebocsátást nyer az elemi kovácsolás rejtelmeibe.
Unaahi története is hasonlóan alakult, mindössze a kezdete volt úgymond más. Újszülöttként sajnos halva született. Apja, Untaaro, aki a villámkovácsolásban jeleskedett, nem tudta elviselni halott gyermekének tényét, így olyat tett, ami szigorúan tiltott volt törvényeik szerint. Emberbe vezette az elemek erejét és így megpróbálta visszahozni őt az élők sorába. Az Elemi erő használatakor azonban a halott test teljesen elszenesedett. A hamvasztási szertartáskor viszont váratlan dolog történt. Gyermeksírásra lettek figyelmesek a lángok közül. A kisded élt és nyoma sem volt sérülésnek. A törzs értetlenül állt a történtek láttán, azonban az Elementálok szerint ez jó előjel. Az elemi kovácsoláshoz való készsége vitathatatlannak bizonyult mire elérte a 6 éves kort. Mire férfivá érett, törzsének legerősebb Viharkovácsa, valamint legerősebb Elemi kovácsa lett.
A kegyetlen és vérszomjas háborúkat látva, melyeket a fegyvereivel vívtak, megrémítette. Visszavonult hát és soha többé nem kovácsolt többé egyetlen egy fegyvert sem senkinek.
Árnymágus
Az árny vagy árnyékmágia olyan ősi mint maga a sötétség. A legendák szerint az első nagy háború idején hirtelen egy óriási fekete gömb jelent meg a semmiből, amely a csatatér felett lebegett várva a megfelelő pillanatra, majd egy egyszerű harcost rántott a Sötétségbe. Az ősi tekercsek erről az eseményről csak annyit írnak hogy a gömb elnyelte a kiválasztott harcost, majd visszatért a Sötétségbe. Senki nem tudja és nem is tudhatja mi történt a túloldalon, de hat nappal az eltünése után a harcos visszatért, a sötétség és az árnyak teljes erejével felvértezve. Az ereje a sötétség által oly' hatalmasra nőtt, hogy halhatatlanná vált. A régi korok minden nagyobb háborújában részt vett, nem volt sereg ami megállíthatta volna, hiszen az erejét ő maga sem tudta kordában tartani. Az ősidők végén az árnymágusnak és megszerzett hatalmának nyoma veszett. De valami okból a mágus hirtelen újból mejelent a világban, és a király szolgálatába szegődött. Nem tudni milyen indok vezette ehhez a döntéshez, hiszen a régi időkben sosem szegődött senki szolgálatába. A hosszú száműzetése alatt a mágus megtanulta uralni az erejét, és most készen áll hogy tanítványt fogadjon akinek átadhatja a megszerzett tudását.
Az árnyak mestere
Az árnymágia természete oly’ ködös, mint maga az eredete. Thødømø már kicsi kora óta árvaként vándorol családról családra. Nem emlékszik ki ő, honnan jött és mi történt a családjával. Lassan kezd rájönni, hogy valami nincs rendben vele. A részletekre sosem emlékszik, mindössze egy valamit tud. Ha elveszti az eszméletét, furcsa dolgok történnek.
A legutóbbi családnál nagyon igyekszik Thødømø, hogy ne történjék semmi baj, azonban egy nap arra ébred, hogy mindenkit széttéptek a házban, míg ő sértetlen. Egy öreg látó lép be a házba. Kicipeli őt a házból, hogy megmutassa mi történt. Az egész falu lángokban, halottak mindenhol. A mágus biztos helyre viszi a túlélőt, ahol minden erejét összeszedve felnyitja Thødømø szemét, ami után már világossá válik, hogy ő okozta annak a sok embernek a halálát a faluban. Ő mészárolta le az előző családot és az az előttit is, mindenkit.
Az öreg mágus megpróbál segíteni, hogy képes legyen uralkodni önmagán. Ezért különböző meditációs és kontroll technikákat tanít a fiúnak. Az egyik ilyen meditáció során olyan mélyre ás önmagában, hogy mire feleszmél az öreg már nincs az élők sorában.
Rémületében tovább menekül onnan is. Évekig csak kóborol az erdőkben és hegyekben, próbálja elkerülni az embereket, hogy senkinek se essen baja. Mindössze néha merészkedik be egy-egy faluba, hogy ételt lopjon. Az egyik ilyen alkalommal rajtakapják és elfogják a helyiek. Büntetésként meg akarják korbácsolni, de amint elkezdik, sötét, szinte alaktalan állatok képében előtör belőle ez az erő és széttépi a körülötte lévőket. Mindenki hanyatt-homlok menekül Thødømø elől, csak egy öreg, rokkant katona botorkál felé, arcán üresség, valamit motyog magában. Elmeséli neki, hogy ő már találkozott ezzel az erővel, amikor Dakrahkhan seregei ellen harcolt. Egy árnymágus volt a gonosz uralkodó sorai között, aki szemmel láthatóan képes volt uralni az árnymágiát.
Útnak indul, hogy megtalálja ezt a mágust. Falvakon át vándorolva lassan megismeri a BlackLore rend történetét. Amint közeledik Loria felé megtudja, hogy vérdíjat tűztek ki a rendre. A katonákat és a tűzmágusokat kezdi el követni, hátha a nyomukra akad.
A BlackLore mágusainak menekülés közben sikerül leráznia az üldözők seregét. Azonban Dorchmalla megérzi, hogy Dakrahkhan csapatait követi valaki, aki ismerős erővel rendelkezik. Megérzi a fiúban a káoszt és a rettegést. Amint megpróbálják elkapni, előtör belőle ismét ez a sötét erő, amit szerencsére Dorchmalla sikeresen hatástalanít. Az árnymágia mestere tanítványává fogadja és segít neki uralni az erejét, miközben tovább menekülnek Dakrahkhan elől.
Tükörsuttogó
Oglenda, egy apró ködbe burkolódzó halászfaluban született és nevelkedett, ahol a mélység hullámai és az ősök hangjai egyesültek. A tenger sós lehelete minden reggel felkavarta a levegőt, és a falusiak tudták, hogy a tenger mélyén rejtőző titkok mindig hoznak magukkal valami változást, melyekben Oglenda kulcsfontosságú szerepet játszott.
Különleges képessége révén, melyet a falusiak szerint az elsők ajándékoztak neki, Oglenda képes volt megérezni a közeledő vihart még azelőtt, hogy az első sötét felhő feltűnne a horizonton. Azonban a sors fintora, hogy minél inkább megértette a viharok jeleit, annál többször vált a falu a természet erőinek áldozatává. Borzalmak kínozták az embereket, és a falusiak között elkezdett terjedni az a szóbeszéd, hogy a lány maga hozza rájuk ezeket a szörnyű csapásokat. Ám a valóság ennél sokkal mélyebb volt, mint ahogy azt a falusiak képzelték. Oglenda képessége csupán tükrözte a világok közötti egyensúly felbomlását.
Egy sötét napon, amikor a falu már majdnem összeroskadt a gyötrelmektől, egy titokzatos vándorhajó közeledett a part felé. A hajó érkezése olyan volt, mintha maga a halál lépett volna partra. A fedélzeten utazó férfi a homályból lépett elő, arcát köpenyével rejtette el. Hangja olyan volt, mint a szelek suttogása a temetőben. Megkérdezte a falu vezetőit Oglendáról, és hajlandó volt bármilyen árat fizetni érte. Az elcsigázott falusiak örömmel fogadták az ajánlatot, és Oglendát a hajóhoz vezették. Habár akadtak néhányan, akik úgy vélték, hogy talán épp ezzel vésték örökre a falu sorsát az idő homályos könyvébe. A lány ordító fájdalmát még azután is hallani lehetett, hogy a hajó elmerült a horizont mögött.
A hajó egy távoli szigetre vitorlázott, ahol egy ősi torony emelkedett a láthatáron. A torony ismeretlen időkből származott, mintha egy másik világból érkezett volna. Ide zárták be Oglendát, a magányos torony őrzőjévé téve őt. De a toronyban nem ő volt az egyedüli rab, másokat is bezártak a sötét cellákba. Minden cellában egy-egy tükör, amelyek visszatükrözték nem csak a külvilágot, hanem a lélek mélységeit is.
A torony falai suttogtak, a sötét rémálmok pedig az elragadottak lelkeit kínozták. Az úgynevezett "jelöltek" számtalan próbatételen mentek keresztül, de sokan közülük a sötétségbe vesztek. Oglendát az elviselhetetlen terhek okozta szenvedés egyre inkább a kimerülés szélére sodorta. Éjszakánként pedig a tükörvilág sötétjéből démoni teremtmények próbáltak áttörni, gyötrelmeket szítva a raboskodókban.
Oglenda lelke (hasonlóan a többiekhez a toronyban), mélyen gyökeredző képessége miatt, vonzó célponttá vált a másvilági entitásoknak. Egy démon úr, ki a tükörvilágból származott, végül megtalálta az utat a valóságba. „Az ősi jóslatok igaznak bizonyultak”. Oglenda lelke megfelelt a démonnak, melyet megával vitt a birodalmába, hátrahagyva élettelen testét, hogy az az enyészet prédájává váljon.
Ebben a sötét dimenzióban ez a démon úr Aar'khaz, összegyűjtötte az elrabolt lelkeket, hogy a két világ közötti kapu kulcsának elkészítéséhez használja fel. Oglenda sorsa megpecsételődött. A torony mélyén pedig a falak elkezdtek új dallamokat suttogni, amelyek a világok végzetét hirdették.