Az Elsők kora

Mágia. Egy erő, amely segítségével hihetetlen, természetfeletti dolgokra vagyunk képesek. Eredetéről csupán néhány régi tekercs tesz említést. Az emberek hajnalán égi lények ereszkedtek alá, akik magukat „Elsőknek” hívták. Ezek a nagyhatalmú lények ültették el a mágia magvait az akkori primitív emberekben. Az erőn kívül tudással is megáldották őket, megteremtve a mai ismert világunk alapjait. Nem kértek cserébe semmit, mindössze egy egyszerű törvény betartására kötelezték őket: Soha nem szabad a mágiát egymás ellen használniuk. A mágia célja az élet virágzásának, a gyarapodásnak, a békének a szolgálata kell legyen. Az Elsők amilyen hirtelen jelentek meg, olyan hirtelen tűntek is el, maguk mögött hagyva az embereket ezzel a hihetetlen hatalommal.

A Fejlődés kora

Az emberiség virágzásnak indult. A mágia burjánzott a világban és a legváltozatosabb módokon manifesztálódott. Az emberek fejlődtek, egyre több mágikus képességgel megáldott gyermek született és mindenki büszkén tekintett a csodálatos eredményekre, amit a különlegesnek tartott emberek elértek. Az Elsők törvénye azonban idővel elhalványult, ahogy az emberek kezdték elfeledni az ősök tanításait.

Mit akarhat egy nagyhatalommal bíró mágus? Még több hatalmat. Így csak idő kérdése volt, hogy a békét megtörje a háború és vér áztassa a földeket. A világot uraló mágus klánok hatalom iránti vágya az egekig ért és óriási, földi ellentétekhez vezetett. Az ellentétek haragot és gyűlöletet szültek, melyek minden idők legvéresebb háborújához vezettek, az „Ondain”-hoz. A kegyetlen és véres csaták következtében az emberiség kis híján kipusztította önmagát. A kihalás szélén, az utolsó pillanatban az egymással harcolók végül ráeszméltek szörnyű tetteik súlyos következményeire és lerakták a fegyvereket. A klánok vezetői elhagyták klánjaikat és megalkották a mágia szövetségét. Létrehoztak egy helyet a világ közepén, melynek célja, az Elsők törvényének betartása volt. A hely neve „Loria” lett, s ezzel beköszöntött a béke.

Loria kora

Loria, a mágia központja, ahol bölcs és tapasztalt mesterek tanították a fejlődni vágyó, varázslatos képességekkel rendelkező ifjakat a mágia biztonságos és magas szintű használatára. Minden mágia gyakorló ide vándorolt, így idővel a szövetségből város, a városból királyság lett. Egy önálló, elszigetelt birodalom, ahol a mágia ereje leginkább összpontosult. Innen indultak útjukra a képzett mágusok, hogy szolgálataikkal gazdagítsák más birodalmak népeit is. Hétköznapi és varázslatos képességű emberek újra együtt és békében éltek mindenhol a világon.  

Több száz év telt el így nyugalomban, együttműködésben, virágzásban.

A mágia azonban idővel egyre kevésbé válaszolt az emberek hívására, használata kiváltság lett és valódi mágusok már csak Loriában születtek. S ahogy az „Ondain” borzalmai feledésbe merültek, a varázslattal nem rendelkező emberek kezdtek féltékenyen tekinteni a mágusok erejére.

Egy új kor hajnala virradt fel... amit az utókor csak a FÉLELEM és a VÉR korának nevezett.

BlackLore: A kezdetek

Történetünk Loria korában, annak bölcs királyánál, „Okhuros”-nál kezdődik. A király híres volt jóságáról és az emberek iránti elkötelezettségéről, legyen az a leggazdagabb nemes vagy a legszegényebb földműves. Ennek során soha nem látott gazdagsághoz és jóléthez vezette Loria népét. A hálás emberek nap mint nap ajándékokkal halmozták el az uralkodót. Egy napon azonban Okhuros királyt furcsa betegség támadta meg, s a gyógyítók nem tudták, hogyan kezeljék. Ahogy teltek a hetek, a király állapota nem javult, az udvarban pedig arról kezdtek suttogni, hogy haldoklik. Mivel az uralkodónak nem volt utódja, hogy gondoskodjon a törvények és a jólét fenntartásáról, létrehozott egy mágusokból álló tanácsot, mely majd halála után képes lesz megválasztani Loria következő vezetőjét.

A tanács kinevezése után egy ismeretlen férfi jelent meg a királyság kapujában és audienciát kért a királytól. Az idegen, aki magát Dakrahkhan-nak nevezte, rábírta a tanácsot, hogy személyesen találkozhasson a királlyal. A tanács furcsa mód szó nélkül teljesítette a kérését. Hogy mi történt az audiencián, senki sem tudja, de Dakrahkhan távozása után holtan találták a királyt, megmerevedve, ujját egyenesen előre tartva, szemeiben a rettenet kifejezésével. Voltak, akik gyanakodtak, de nyíltan nem hibáztatta senki az idegent, aki utoljára látta Okhuros-t életben, hisz a hosszú betegség és a gyengeség már előre vetítette ezt a gyászos eseményt.

A király halála után a tanács összeült, hogy a legméltóbbak közül kiválassza az utódot, aki vezeti majd Loria népét. A mágusok a döntést egy ősi szertartás útján kívánták meghozni, s nagy meglepetésre a választás Dakrahkhan-ra esett. A nép döbbenten állt a történtek felett, hogyan választhatott a mágia egy ismeretlen idegent a legfőbb vezetői posztra. Az új király első felszólalása után azonban az értetlen nép mintha kicserélődött volna, vakon követte és dicsőítette Dakrahkhan-t. Csak néhányan az egykori király legbölcsebb mágusai közül kérdőjelezték meg továbbra is Dakrahkan király uralkodási jogát és feltételezték, hogy az új király nem közönséges ember. Az elinduló nyomozást azonban rejtélyes halálesetek szakították meg, s hamarosan a királyi palotában már csak Dakrahkan-hoz hű emberek voltak jelen.

Az új uralkodó nem tétlenkedett sokáig. Felállította a királyi hadsereget és olyan nagyhatalmú mágusokat kezdett el erőszakkal besorozni, mint Æmon vagy Dorchmalla. Az uralkodó minden eszközt bevetett, hogy a mágusok engedelmeskedjenek neki. Elfogta és börtönbe vetette a mágusok számára legfontosabbakat, így nekik nem volt más választásuk, mint engedelmeskedni az új hatalomnak. Egyes mágusok arra gyanakodtak, hogy Dakrahkhan valamiféle elmemágus, mivel látszólag, a gyengébb mágusokat és a közembereket képes irányítani az akaratával .Ezek után Loria hadat üzent a világ nagyhatalmainak, teljes megadást és engedelmességet követelve mindenkitől a világon. A békéhez és együttműködéshez szokott, háborúban tapasztalatlan országok sorra buktak el Dakrahkhan előtt. Beköszöntött a Félelem és a Vér kora. Egy-egy ország meghódítása után a király első parancsa minden esetben a helyi mágusok kiirtása volt. Nem sokuknak sikerült elmenekülni, mivel az emberek félelemből és ösztönös féltékenységük miatt önszántukból kerítették kézre a saját mágusaikat. A harcok vérvörösre festették az égboltot.

A „Kheroszi” csata olyan soha nem látott kegyetlen és értelmetlen vérontásba torkollott, hogy a mágusok többsége, a legerősebbek, köztük Æmon és Dorchmalla is, már nem tudta elviselni ezt a gonoszságot és a király ellen fordultak. Dakrahkhan szörnyű haragra gerjedt az engedetlenség láttán és megparancsolta a katonáknak, hogy öljék meg az engedetlen mágusokat. A katonák gondolkodás nélkül követték a parancsot és rátámadtak a saját oldalukon állókra is. A csatatéren eluralkodott a káosz. Dakrahkhan katonái már nem nézték, hogy barát vagy ellenség, megtámadtak minden élőt. A csatából csak néhány varázslónak sikerült elmenekülni.

Æmon és Dorchmalla azonnal elindultak „Loria”-ba, hogy kiszabadítsák a védtelen foglyokat, a szeretteiket. Azonban elkéstek. Dakrahkhan halált hozó parancsa hamarabb megérkezett a királyságba, mely szerint a foglyokra már nincs többé szükség. A kivégzések zűrzavarában csak As’kha-t, az alakváltót sikerült kiszabadítani börtönéből. Mindenkit hátrahagyva, nagy áldozatok árán sikerült kijutniuk a fővárosból. Dakrahkhan azonnal hajtóvadászatot rendelt el a szökevények üldözésére.

Niuve, Loria druidája, aki az erdő menedékében figyelt és várt, akkor elérkezettnek látta az időt, hogy szembeszálljon Dakrahkhan király akaratával és a három menekült segítségére sietett. Aeteris erdeiben bújtatta a három mágust. Dakrahkhan és kémei ellen azonban semmi sem maradhat rejtve, így csak idő kérdése volt, hogy tudomására jusson az árulók holléte. Néhány, elméjükkel még mindig magához láncolt tűzmágus segítségével elkezdte felégetni az Aeteris erdőt. Sior, Aeteris szelleme, látva erdejének pusztulását kérte Niuvét, hogy tartson a három mágussal és meneküljenek azonnal. Sior utolsó erejéből még sikerült annyira feltartani a tűzmágusokat és Dakrahkhan-t, hogy végül a menekülők nyomát vesztették.

A már négy fős csapat a közeli „Afame” hegyekbe menekült, ahol találkoztak a remete viharkováccsal, Unaahi-val. Az események elmesélése után Unaahi az Elementálokhoz fordult segítségért, akik egy öreg ősmágus felkeresését sürgették és utasították Unaahi-t, hogy segítse a mágusokat útjuk során. Útjuk során találkoznak Thødømø-val, a fiatal árnymágussal, akinek segítenek, hogy megtanulja irányítani képességeit.

Az Elementálok sürgetésére felkutatták „Amshir” ősmágust, aki a szóbeszédek alapján olyan tekercsek birtokában volt, amelyek segíthetnek a mágusoknak. Az elfeledett szövegekben a bölcs öregember egy jóslatot talált, amely megemlít egy sötét erőt, amelynek egyetlen célja a mágia eltörlése. A tekercs olyan részletekről számolt be, amik arra utaltak, hogy a szóban forgó sötét erő nem más, mint: Dakrahkhan. Így világossá vált számukra a király célja: minden mágikus erő eltörlése.

Æmon, Dorchmalla, As’kha, Niuve, Unaahi és Thødømø együtt megalapították a BlackLore rendet, és esküt tettek, hogy megtalálják a módját, Dakrahkhan megfékezésének…

Küldetésük még ma is tart. Útjuk során szövetségeseket keresnek és rég elfeledett históriákat gyűjtenek, hogy emlékeztessenek mindenkit rá: a mágia örök és elpusztíthatatlan.

Az első mágikus történet: A lidérckalóz legendája.