top of page
Loria background2.png

…Az örökkévalóság sötét hálójában fonódó mágikus történetek kincsestára, amelyet a bátor kalandorok a BlackLore néven tisztelnek, most a világ szívéhez vezetÅ‘ út jelzÅ‘fényei között ragyog. Eme legendás fekete pergamenek hosszú évezredek óta olyan varázslatos erÅ‘vel átszÅ‘tt regéket rejtenek, melyeknek sorai az igazak köré fonják a sors misztikus szálait, megvilágítva a sötét éjszakát és irányt mutatva azoknak, akik vakon bolyonganak az elveszett érák ködében…

…Ismerd meg hát világunkat, Ath'Oran gazdag birodalmát, mely otthont ad a mágia minden aspektusának. BölcsÅ‘je az életnek, a tudásnak és az árnyaknak is. Az egykoron virágzó királyságok felett, melyeket a béke és a tudás jellemeztek, most sötét fellegek gyülekeznek, ahol a hataloméhes uralkodók árnyéka vetül mindenre. Az igazság gyakran a gazdagok és hatalmasok oldalára hajlik, míg az ártatlanokat az elnyomás és kegyetlenség súlyos terhe sújtja. Varázslók és boszorkányok járják az utakat, kutatva Å‘si tudás után, miközben démonok és szellemek leselkednek a vadon mélyén…

…Most pedig fedezd fel az elsÅ‘ fejezetünk lapjait, melynek címe…

… „A Lidérc Kalóz legendája” …

Az Elsők kora

Mágia. Egy erÅ‘, amely segítségével hihetetlen, természetfeletti dolgokra vagyunk képesek. EredetérÅ‘l csupán néhány régi tekercs tesz említést. Az emberek hajnalán égi lények ereszkedtek alá, akik magukat „ElsÅ‘knek” hívták. Ezek a nagyhatalmú lények ültették el a mágia magvait az akkori primitív emberekben. Az erÅ‘n kívül tudással is megáldották Å‘ket, megteremtve a mai ismert világunk alapjait. Nem kértek cserébe semmit, mindössze egy egyszerű törvény betartására kötelezték Å‘ket: Soha nem szabad a mágiát egymás ellen használniuk. A mágia célja az élet virágzásának, a gyarapodásnak, a békének a szolgálata kell legyen. Az ElsÅ‘k amilyen hirtelen jelentek meg, olyan hirtelen tűntek is el, maguk mögött hagyva az embereket ezzel a hihetetlen hatalommal.


A FejlÅ‘dés kora

Az emberiség virágzásnak indult. A mágia burjánzott a világban és a legváltozatosabb módokon manifesztálódott. Az emberek fejlÅ‘dtek, egyre több mágikus képességgel megáldott gyermek született és mindenki büszkén tekintett a csodálatos eredményekre, amit a különlegesnek tartott emberek elértek. Az ElsÅ‘k törvénye azonban idÅ‘vel elhalványult, ahogy az emberek kezdték elfeledni az Å‘sök tanításait.

Mit akarhat egy nagyhatalommal bíró mágus? Még több hatalmat. Így csak idÅ‘ kérdése volt, hogy a békét megtörje a háború és vér áztassa a földeket. A világot uraló mágus klánok hatalom iránti vágya az egekig ért és óriási, földi ellentétekhez vezetett. Az ellentétek haragot és gyűlöletet szültek, melyek minden idÅ‘k legvéresebb háborújához vezettek, az „Ondain”-hoz. A kegyetlen és véres csaták következtében az emberiség kis híján kipusztította önmagát. A kihalás szélén, az utolsó pillanatban az egymással harcolók végül ráeszméltek szörnyű tetteik súlyos következményeire és lerakták a fegyvereket. A klánok vezetÅ‘i elhagyták klánjaikat és megalkották a mágia szövetségét. Létrehoztak egy helyet a világ közepén, melynek célja, az ElsÅ‘k törvényének betartása volt. A hely neve „Loria” lett, s ezzel beköszöntött a béke.


Loria kora

Loria, a mágia központja, ahol bölcs és tapasztalt mesterek tanították a fejlÅ‘dni vágyó, varázslatos képességekkel rendelkezÅ‘ ifjakat a mágia biztonságos és magas szintű használatára. Minden mágia gyakorló ide vándorolt, így idÅ‘vel a szövetségbÅ‘l város, a városból királyság lett. Egy önálló, elszigetelt birodalom, ahol a mágia ereje leginkább összpontosult. Innen indultak útjukra a képzett mágusok, hogy szolgálataikkal gazdagítsák más birodalmak népeit is. Hétköznapi és varázslatos képességű emberek újra együtt és békében éltek mindenhol a világon.  

Több száz év telt el így nyugalomban, együttműködésben, virágzásban.

A mágia azonban idÅ‘vel egyre kevésbé válaszolt az emberek hívására, használata kiváltság lett és valódi mágusok már csak Loriában születtek. S ahogy az „Ondain” borzalmai feledésbe merültek, a varázslattal nem rendelkezÅ‘ emberek kezdtek féltékenyen tekinteni a mágusok erejére.

Egy új kor hajnala virradt fel... amit az utókor csak a FÉLELEM és a VÉR korának nevezett.



BlackLore: A kezdetek

Történetünk Loria korában, annak bölcs királyánál, „Okhuros”-nál kezdÅ‘dik. A király híres volt jóságáról és az emberek iránti elkötelezettségérÅ‘l, legyen az a leggazdagabb nemes vagy a legszegényebb földműves. Ennek során soha nem látott gazdagsághoz és jóléthez vezette Loria népét. A hálás emberek nap mint nap ajándékokkal halmozták el az uralkodót. Egy napon azonban Okhuros királyt furcsa betegség támadta meg, s a gyógyítók nem tudták, hogyan kezeljék. Ahogy teltek a hetek, a király állapota nem javult, az udvarban pedig arról kezdtek suttogni, hogy haldoklik. Mivel az uralkodónak nem volt utódja, hogy gondoskodjon a törvények és a jólét fenntartásáról, létrehozott egy mágusokból álló tanácsot, mely majd halála után képes lesz megválasztani Loria következÅ‘ vezetÅ‘jét.

A tanács kinevezése után egy ismeretlen férfi jelent meg a királyság kapujában és audienciát kért a királytól. Az idegen, aki magát Dakrahkhan-nak nevezte, rábírta a tanácsot, hogy személyesen találkozhasson a királlyal. A tanács furcsa mód szó nélkül teljesítette a kérését. Hogy mi történt az audiencián, senki sem tudja, de Dakrahkhan távozása után holtan találták a királyt, megmerevedve, ujját egyenesen elÅ‘re tartva, szemeiben a rettenet kifejezésével. Voltak, akik gyanakodtak, de nyíltan nem hibáztatta senki az idegent, aki utoljára látta Okhuros-t életben, hisz a hosszú betegség és a gyengeség már elÅ‘re vetítette ezt a gyászos eseményt.

A király halála után a tanács összeült, hogy a legméltóbbak közül kiválassza az utódot, aki vezeti majd Loria népét. A mágusok a döntést egy Å‘si szertartás útján kívánták meghozni, s nagy meglepetésre a választás Dakrahkhan-ra esett. A nép döbbenten állt a történtek felett, hogyan választhatott a mágia egy ismeretlen idegent a legfÅ‘bb vezetÅ‘i posztra. Az új király elsÅ‘ felszólalása után azonban az értetlen nép mintha kicserélÅ‘dött volna, vakon követte és dicsÅ‘ítette Dakrahkhan-t. Csak néhányan az egykori király legbölcsebb mágusai közül kérdÅ‘jelezték meg továbbra is Dakrahkan király uralkodási jogát és feltételezték, hogy az új király nem közönséges ember. Az elinduló nyomozást azonban rejtélyes halálesetek szakították meg, s hamarosan a királyi palotában már csak Dakrahkan-hoz hű emberek voltak jelen.

Az új uralkodó nem tétlenkedett sokáig. Felállította a királyi hadsereget és olyan nagyhatalmú mágusokat kezdett el erÅ‘szakkal besorozni, mint Æmon vagy Dorchmalla. Az uralkodó minden eszközt bevetett, hogy a mágusok engedelmeskedjenek neki. Elfogta és börtönbe vetette a mágusok számára legfontosabbakat, így nekik nem volt más választásuk, mint engedelmeskedni az új hatalomnak. Egyes mágusok arra gyanakodtak, hogy Dakrahkhan valamiféle elmemágus, mivel látszólag, a gyengébb mágusokat és a közembereket képes irányítani az akaratával .Ezek után Loria hadat üzent a világ nagyhatalmainak, teljes megadást és engedelmességet követelve mindenkitÅ‘l a világon. A békéhez és együttműködéshez szokott, háborúban tapasztalatlan országok sorra buktak el Dakrahkhan elÅ‘tt. Beköszöntött a Félelem és a Vér kora. Egy-egy ország meghódítása után a király elsÅ‘ parancsa minden esetben a helyi mágusok kiirtása volt. Nem sokuknak sikerült elmenekülni, mivel az emberek félelembÅ‘l és ösztönös féltékenységük miatt önszántukból kerítették kézre a saját mágusaikat. A harcok vérvörösre festették az égboltot.

A „Kheroszi” csata olyan soha nem látott kegyetlen és értelmetlen vérontásba torkollott, hogy a mágusok többsége, a legerÅ‘sebbek, köztük Æmon és Dorchmalla is, már nem tudta elviselni ezt a gonoszságot és a király ellen fordultak. Dakrahkhan szörnyű haragra gerjedt az engedetlenség láttán és megparancsolta a katonáknak, hogy öljék meg az engedetlen mágusokat. A katonák gondolkodás nélkül követték a parancsot és rátámadtak a saját oldalukon állókra is. A csatatéren eluralkodott a káosz. Dakrahkhan katonái már nem nézték, hogy barát vagy ellenség, megtámadtak minden élÅ‘t. A csatából csak néhány varázslónak sikerült elmenekülni.

Æmon és Dorchmalla azonnal elindultak „Loria”-ba, hogy kiszabadítsák a védtelen foglyokat, a szeretteiket. Azonban elkéstek. Dakrahkhan halált hozó parancsa hamarabb megérkezett a királyságba, mely szerint a foglyokra már nincs többé szükség. A kivégzések zűrzavarában csak As’kha-t, az alakváltót sikerült kiszabadítani börtönébÅ‘l. Mindenkit hátrahagyva, nagy áldozatok árán sikerült kijutniuk a fÅ‘városból. Dakrahkhan azonnal hajtóvadászatot rendelt el a szökevények üldözésére.

Niuve, Loria druidája, aki az erdÅ‘ menedékében figyelt és várt, akkor elérkezettnek látta az idÅ‘t, hogy szembeszálljon Dakrahkhan király akaratával és a három menekült segítségére sietett. Aeteris erdeiben bújtatta a három mágust. Dakrahkhan és kémei ellen azonban semmi sem maradhat rejtve, így csak idÅ‘ kérdése volt, hogy tudomására jusson az árulók holléte. Néhány, elméjükkel még mindig magához láncolt tűzmágus segítségével elkezdte felégetni az Aeteris erdÅ‘t. Sior, Aeteris szelleme, látva erdejének pusztulását kérte Niuvét, hogy tartson a három mágussal és meneküljenek azonnal. Sior utolsó erejébÅ‘l még sikerült annyira feltartani a tűzmágusokat és Dakrahkhan-t, hogy végül a menekülÅ‘k nyomát vesztették.

​

Az elsÅ‘ mágikus történet a Fekete TekercsekbÅ‘l: A lidérckalóz legendája.

bottom of page